A mostani időszakban a gazdák óriási dilemma előtt állnak. A földtől már-már teljesen elrugaszkodott input árak és a kissé felfoghatatlan terményárak miatt. De szerintem a megoldás egyszerű, ilyen felvásárlási árak mellett a lehető legnagyobb potenciált kell kihoznunk a növényeinkből. De ha azt akarjuk, hogy a termésünk is maximalizált legyen és a költségink se ugorjanak, az egekbe valamit változtatni kell. El kell indulnunk egy helyspecifikus mezőgazdaság irényába. De hogyan kezdjünk bele?
Úgy látszik, ma már végéhez közeledik a „rutinból” gazdálkodás korszaka. Elérkeztünk az integrált növénytermesztéshez, de hogyan is fogjunk bele, mit is kellene csinálnunk. A módszerek tárháza szinte kimeríthetetlen, én most felvázolok párat, amivel költséghatékonyan, de mégis nagy potenciállal lehetne termelni.
Tábla szintű tápanyaggazdálkodás.
Ez már tulajdonképpen a precíziós mezőgazdaság belépő szintje lehet, azaz a helyspecifikus gondolkodás kezdete. Aki nitrátérzékeny vagy AKG területen gazdálkodik rendelkeznie kell 5 évnél nem régebbi talajvizsgálati eredményekkel! Sajnos az a rossz tapasztalatom, hogy még mindig nem vesszük elég komolyan ezt a kötelezően elvégzendő laborvizsgálatot. A mai rutin, hogy nagyjából megnézzük az ár listánkat, hogy mennyibe kerül a műtrágya, tudjuk, hogy mennyit szeretnénk az adott kultúrára költeni és aszerint szórjuk a tápanyagokat, holott a fiókunk mélyén lapul a talajvizsgálati eredményeink. Már egy legegyszerűbb tápanyagszámító programba, ha beírjuk a laborvizsgálatunk eredményeit kidobja nekünk, hogy körülbelül mennyi tápanyagra lenne szüksége a növényünknek adott területen.
Nem beszélve arról, hogy ha egy szakembernek átadjuk ezeket az információkat mellé az elmúlt 5 év termésátlagát, akkor ezekből az adatokból, egy várható termésátlagot is meg tud becsülni és ehhez a várható termésmennyiséghez tudjuk adagolni a kívánt tápanyagokat. Nem egyszer jött velem szembe olyan „tápanyagutánpótlási program” amit a gazda alkalmazott ami csak nitrogént tartalmazott körülbelül háromszoros dózisban a kívántnál. Ha már csak odáig eljutunk, hogy használjuk a nálunk lévő információkat, akkor már szinte biztosan elindulhatunk egy költséghatékonyabb úton.
Precíziós mezőgazdaság
Na itt aztán óriási kavar van. Sajnos a pályázatok miatt irgalmatlan mennyiségben megnőtt a precíziós mezőgazdasághoz értők száma. Mindenképpen azt javaslom a termelőknek, hogy mielőtt alkalmaznak valakit legalább a diplomáiról kérdezzék meg!!!!
Ezt a pontot érdemes tovább boncolgatni. Kezdjük az elején
GPS rendszer bevezetése.
Ha azzal kezdjük a dolgot, hogy beszerzünk egy megfelelő RTK rendszert és a kijuttatási eszközeink is rendelkeznek IBUS kapcsolattal, akkor már elindulhatunk egy okszerű inputanyagfelhasználási útvonalon. Miért is óriási előrelépés az, ha valaki ezeket a rendszereket elkezdi alkalmazni? A GPS rendszerek legnagyobb előnye, hogy megszűnik a ráfedés fogalma. Mit is jelent ez? Egy RTK rendszerrel ellátott mezőgazdasági gép 2 cm pontossággal végzi el az adott feladatot. Vegyünk egy egyszerű példát, egy 6 méteres talajművelő eszköz (kombinátor) használatakor még a legrutinosabb gépészek is 30-40 cm-es ráhagyással dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy a következő sorkapcsolódásnál egy 30-40 cm-es szakaszt duplán művelnek.
Ezzel szemben, ha valaki GPS kormányzással végzi ugyanezt a feladatot, akkor 2 cm-es pontossággal fog sort váltani, tehát legrosszabb esetben is 2 cm-es szélességben fog duplán dolgozni. Ha ezt számokban akarjuk kifejezni a példánk alapján hagyományos technológiában 5%-os hibával (költségtöbblettel) míg a GPS-es rendszerrel 0,3%-os hibával dolgozunk. Láthatjuk, hogy a rendszer alkalmazásával igen nagyléptékű hatékonyságnövelést lehet elérni. Ez ugyanúgy igaz egy szakaszolható műtrágyaszóróra is, ahol nem lesznek átfedések, megszűnnek a forgóban lévő többlethatóanyag kijuttatások (forgókban megdőlő gabona jelensége). De ha a permetezőnk is rendelkezik IBUS kapcsolattal akkor ez a csökkenés növényvédelmi költséginkben is jelentkezni fog.
Helyspecifikus növénytáplálás
Ennek a rendszernek természetesen alapfeltétele, hogy a 2.1. pontban leírt rendszerek már alkalmazásban állnak a gazdaságunkban. Tulajdonképpen ez arról szól, hogy a táblánkat további résztáblákra bontjuk. Ennek a tovább bontásnak az alapfeltétel a sok éves adatok begyűjtése, mint például a távérzékelési adatok, a betakarítási adatok és személyes tapasztalatok és ahol sajnos el szokott vérezni a dolog, óriási mennyiségű laboratóriumi adat. Ahhoz hogy ez tényleg jól működjön, először igen bele kell nyúlnunk a zsebünkbe. Ha azt akarjuk, hogy hosszútávon jól működő rendszerünk legyen, akkor el kell készíttetnünk egy tábla szintű talaj ellátottsági térképet, nagyon nem árt ha közben megállapításra kerül a talajaink genetikai talajtípusa is. Ezen információk beszerzése után elkezdődhet egy helyspecifikus termesztés, ahol a tábláink különböző terméspotenciállal rendelkező területei a megfelelő inputanyag mennyiséget kapják ahhoz, hogy a lehető legmagasabb termést hozzák. Ez tulajdonképpen inputanyag optimalizálást jelent, tehát tökéletesen teljesül az integrált növénytermesztés alapelve.
Offline/online nitrogénkijuttatás, lombtalanítási térkép
Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy valamilyen (általában NDVI alapú) módszerrel megállapítjuk a növényzetünk biomasszájának pillanatnyi állapotát és ez alapján avatkozunk be. Itt is mindenkit ki kell egy kicsit ábrándítanom, ahhoz hogy én az NDVI érték alapján korrigálni tudjam a nitrogén kijuttatásomat szükségem van egy pontos talaj ellátottsági térképre, hiszen nem feltételezhetek egy heterogén táblát homogén egységnek. A különböző talajfoltokon más és más értkéket várok, hiszen egy szikfolton nem lesz ugyanakkora a biomasszám, mint a mellette lévő réti talajon és ezen az emelt nitrogén kijuttatás nem fog segíteni. Összegezve, ha én kimegyek és egy ismeretlen táblát lerepülök drónnal, de nincsen háttérinformációm akkor csak egy szép színes képet fogok tudni átadni a gazdának, ami alapján egy kicsit nehézkes differenciált tápanyagkijuttatást végrehajtani. Bővebben olvashattok erről egyik cikkemben.
A repce virágzása környékén érdemes eljátszani a gondolattal, hogy kell e majd az egész táblánkat desszikkálni. A modern rendszerekkel már elkészíthető egy offline lombtalanítási térkép, aminek elvi lényege nagyon hasonló, a nitrogén kijuttatási térképekhez, annyi különbséggel, hogy ebben az esetben a növényzet víztartalma kerül felmérésre. Majd ebből az adathalmazból elkészül egy differenciált lombtalanítási térkép, ami alapján a kijuttatandó hatóanyag mennyiségét szabályozzuk le az alapján, hogy mennyire indokolt az adott táblarész szárítása. Emiatt egy optimális desszikkálószer felhasználást tudunk elérni, ami sok esetben növényvédőszer felhasználás csökkenést eredményez. Ez több okból is kedvező a gazdálkodó számára. Elsősorban növényvédőszer felhasználása lehet kevesebb. Másodsorban nem lesznek indokolatlanul hamar elszáradó táblarészek, ahol fokozódna a pergési veszteség. Harmadrész a kevesebb növényvédőszer felhasználás miatt környezettudatosabban tud termelni a gazdálkodó.
Amit látni kell, ma a mezőgazdaság digitalizációjában óriási potenciál van. De mindenkit kérek, hogy figyelmesen kezdjenek bele, mert ha olcsó és gyors megoldásokat választanak, lehet, hogy egy éltere elmegy a kedvük a fejlődéstől. Kezdjen mindenki a helyspecifikus megoldásokkal és csak utána ugorjunk bele a precízióba. Lépésről lépésre!
Üdvözlettel: Morva Tamás
