Ez a szó, hogy precíziós mezőgazdaság ma egy igen divatos a mezőgazdasági körökben. Számos gépet lehet már vásárolni, amivel belekezdhetünk ebbe az igen hangzatos új irányvonalba, de valójában mi is az a precíziós mezőgazdaság?
Más néven helyspecifikus mezőgazdaság. Ezzel a mezőgazdasági termelők segítséget kaphatnak a helyes és optimális inputanyag felhasználásra. Itt le kell szögeznünk, hogy ez nem feltétlen jár inputanyag felhasználás csökkenéssel, de a helyes alkalmazással biztosan termés minőségi és mennyiségi javulás érhető el a táblákon.
De hogyan is kell ebbe belevágni?
Ahhoz, hogy ez az egész ne legyen csalódás sajnos a kezdeti költségek igen magasak lehetnek, hiszen legelső lépésnek (természetesen a gépvásárlások után) a mezőgazdasági táblák teljes talajtérképezését kell elkészíteni. Ennek ma már számos verzióját kínálják a cégek a gazdálkodóknak. A következőkben szeretném bemutatni, hogy véleményem szerint (mint talajtani szakmérnök) hogyan működhet igazán jól, és hogy hogyan kaphatunk egy évtizedekig is használható percíz talajtérképet.
Első lépések:
Mindenféleképpen először információra lesz szükségünk a mezőgazdasági tábláról. Három adathalmaz használható fel a menedzsmentzónák lehatárolásához.
- Hozamtérkép
- Domborzati modell
- NDVI térkép (ehhez a munkához teljesen megfelelő a műholdfelvételek alapján elkészített NDVI térkép, aminek előnye hogy a 2016-ig visszamenőleg is tudunk idősoros felvételeket készíteni. De ha valakinek van saját drónnal előállított idősoros NDVI felvétele az természetesen felhasználható, mert a drónokkal készített felvételeknek sokkal nagyobb a felbontása, ezért részletesebb)
Ebből a három térképből legalább kettővel rendelkeznünk kell, hogy belekezdhessünk a munkába. Most nézzük az egész folyamatot egy gyakorlati példán. A mintában is csak két adathalmazt tudtunk felhasználni, mivel sajnos hozamtérképpel nem rendelkezett a gazda.
A képen egy mezőgazdasági tábla NDVI felmérését lehet látni. (Röviden: a NDVI felmérésnél tulajdonképpen a növényzet fotoszintetikus aktivitását mérjük fel.) A térképen a pirossal jelölt területeken elpusztult a növényzet a kék területeken pedig teljesen egészséges. A NDVI felmérést követte egy mikro domborzati modell létrehozása, ahol már megfigyelhető a terület domborzati változékonysága és a lejtők kitettsége. Ez nagyban befolyásolja a talajunk esetleges erodáltságát.
A két térkép egymásra maszkolása után már létre lehet hozni a menedzsmentzónákat. A szerint, hogy a növény év közben hogyan válaszol a talajtulajdonságokra illetve, hogy ennek milyen kapcsolata van a domborzattal. Így a következőképpen alakult ennek a táblának a menedzsmentzónái.
Eddig főleg irodában ültünk, és csak 1-2 alkalommal voltunk a terepen drónozni, méricskélni, de a munka java csak most fog kezdődni.
Első körben a menedzsmentzónák alapján elvégezzük a kompozit mintavételt. Itt irányadóként szoktam tekinteni az 5 hektáros maximum mintavételi területet, de ha a talaj úgy változik, akkor ez akár 1 hektáros mintaterületekre is lecsökkenhet. Ezzel a módszerrel 90%-os pontossággal el lehet különíteni az eltérő talajfoltokat. Erről most nem írnék, többet mert így is hosszú lesz ez a bejegyzés, akit érdekel, annak szívesen megmutatom saját vizsgálataimat, ami ezt igazolja. Természetesen, ha még hozamtérképet is fel tudunk használni az adatelemzéshez ez a pontosság tovább növelhető. A mintavételezés során kapott laboratóriumi eredményekből már képet alkothatunk a talajunk tápanyagellátottságáról. Ezzel viszont még nincs vége a terepi munkáknak. A következő lépés, hogy a jellemző talajfoltonként szelvényt tárunk fel legalább 1,5 méter mélységben. Az itt elemzett tábla esetében három szelvényt tártunk fel, hogy meg tudjuk határozni a tábla genetikai talajtérképét.
A feltárások után megállapítást nyert, hogy két genetikai talajtípus található a táblán. Az egyik egy nagyon kedvező „Alföldi mészlepedékes csernozjom” talaj, a másik pedig egy erősen erodálódott „Földes kopár”, amelynek talajtulajdonságai nagyban leromlottak. A szelvény feltárásának azon kívül, hogy megállapítjuk a talajok genetikai fő típusát azért is van szükség, mert ezzel a módszerrel az esetleges mélyebben lévő talajhibákra is fény derül. Ilyenek lehetnek a talajvíz közelsége, egy mélyebben fekvő sós talajszint vagy esetleg egy kialakult eketalp betegségnek a diagnosztizálása. Ezek után a terepen már csak egy munkafolyamat várt ránk, ami a humuszos termőréteg mélységének megállapítása. Ez fúrt talajminták sokaságát jelenti mellyel az egyes zónák maximális forgatási mélységét határoztuk meg.
Ha ezekkel a munkákkal megvagyunk irány a laboratórium és várjuk az eredményeket.
A két térképből látható, hogy az egyes tápelemek eloszlása igen kusza lehet egy táblán, amit egy jó helyspecifikus mezőgazdaságnak le kell tudnia követni.
És lássuk végül, hogy hogyan is lesz felhasználható adat mindebből.
Miután most már ismerem a tábla genetikai fő típusait és az egyes elemek ellátottságát, el lehet készíteni a terület kijuttatási térképét. Ehhez először is szükségünk van a legnagyobb gépszélességre, amivel GPS rendszer alapján tudunk szakaszolható kijuttatást kivitelezni. Ez rendszerint a műtrágyaszóró lesz, így a műtrágyaszóró munkaszélessége fogja megadni nekünk az egyes műveleti zónák méretét. Tehát, ha a szakaszolható eszköz munkaszélessége 30 méter, akkor 30 méter X 30 méteres műveleti zónákat kell kialakítanunk. Így a táblánkat 900 m2-es mini táblákra fogjuk bontani és tulajdonképpen minden egyes ilyen kis blokkot önálló táblaként fogunk kezelni. Tehát a művelési mélységet, a műtrágya adagokat, a vetendő vetőmag mennyiségét, a növényvédelmi és lombon keresztüli tápanyagutánpótlásokat is külön-külön meghatározzuk ezeken a kis táblákon.
És íme, a végeredmény. Ez a térkép már minden ismeretet tartalmaz, ami alapján el lehet kezdeni a helyspecifikus mezőgazdaságot. Ismerjük a genetikai fő típusát és az ellátottságát, tehát tudunk tápanyagmérleget számolni rá. Ismerjük, a humuszos talajszint mélységét, tehát tudjuk, hogy milyen mélyen forgathatjuk a talajt, hogy még ne keverjük a gyengébb minőségű altalajjal a feltalajt. Tudjuk az esetleges talajhibákat, amiket javítani, kezelni tudunk majd. Ezek a javítások sok esetben nagyon nagy költséggel járnak, így lényegesen kedvezőbb, ha csak azokat a foltokat, táblarészeket kezeljük, amiknek tényleg szükségük van a javításra. Az eredmény pedig egy egységesebb, nagyobb termést adó növénytermesztési technológia, amit évtizedekig fel tudunk használni, hiszen a most megállapított tényezők nem fognak változni. A fenntartáshoz annyi szükséges, hogy a zónákon belül ötévente elkészítjük a kompozit mintákat és azok alapján korrigáljuk az értékeket.
Ehhez a szolgáltatáshoz természetesen fenntartási szaktanácsadással évről évre segítséget nyújtok a gazdáknak, hogy évről évre emelni tudják a területeik jövedelmezőképességét. Ha érdekel olvasd nézd meg szolgáltatásunkat.
Ha felkelltettem érdeklődését forduljon hozzám bizalommal
Üdvözlettel: Morva Tamás
